A 70-es évek valósága

A szerző a Drezdai szerelmek című kötet utolsó novelláját folytatja e regény keretei között.

A brezsnyevi-kádári pangás éveiben, egy dél-alföldi városban játszódó mozgalmas, sodró történet éles kontúrokkal vetíti elénk a múlt század 70-es éveinek szétesés felé tartó társadalmát, benne a tehetetlenségtől és a ködös céloktól bénított fiatalembert, aki ösztönző távlatok híján csupán vegetál. Ahogyan a boldogulni próbáló emberek számára a hangzatos célok és a távoli határidők ellentmondása kérdőjelezi meg az előbbre jutást.

A főhős sorsa néhány örök érvényű kérdést vet fel, melyek ma épp oly aktuálisak, mint egykor. Mit tegyen a fiatalember, ha nem tudja elfogadni a tekintélyt? Ha nem akar betagozódni a hierarchiába, ha nem tűri, hogy mások rendelkezzenek vele, ha ég benne az önálló kezdeményezés lángja? Fenntartható-e a lobogás, vagy a célokat felülírják az elcsábulások?

A végzett diák nem talál vissza a gyökerekhez. Kemény körülmények várják első munkahelyén, ahol akaratlanul is érzelmi viharokat kelt. Szellemi önmegvalósítását véli megtalálni egy ad-hoc kultúrkörben, ahol érzelmet keres, de mást kap. A tespedtség mocsarából aszociális viselkedéssel szabadul, mire kirúgják az állásából. A teljes kudarctól egy kínálkozó új kapcsolat menti meg.

Amikor végre ösztönző környezetbe kerül, felbukkan egy régi lány, majd eltűnik, de megrengeti a fennálló viszonyait. Barátnője hirtelen fölé nő, s mire észbe kap, már elveszítette. Újabb munkahelyek és futó kapcsolatok után bekéredzkedik egy tapasztalt nőhöz.
Elege van a műmunkákból, a látvány-igyekezetből. Ott hagy csapot-papot, és egyéni akciókkal kövezi ki saját útját. Sorsa a bolyongás, mint egykor Odüsszeuszé volt, s a kalandok után végül hazatalál, legalább is úgy érzi. A fordulatos eseménysorra a szerelem sokféle árnyalata terít színes fátylat.